Omaha Suli – Az indulási stratégia alapelve
Minden pókerstratégia alapköve az indulási stratégia, azaz hogy milyen lapokkal érdemes egyáltalán beszállni a játékba. Természetesen nincs ez másként az Omahában sem, csak van egy pici probléma... hogyan osztályozzuk a lapokat?
Hold’emben meglehetősen egyszerűen megy a dolog: Van összesen 169 különböző típusú induló-lap, még ha egyesével soroljuk fel őket, akkor is a végére lehet érni emberi idő alatt. Ha ráadásul valamilyen szerencsés rendezőelv alapján sikerül csoportosítani őket, akkor az egész ráférhet akár egy névjegykártyára is.
Nos, Omahában nem 169, hanem nagyságrendekkel több lehetséges induló lap van! A pontos szám függ attól, hogy mennyire alaposan osztályozzuk őket, de általában az egyszínű lapok szempontjából szokták összevonni az egyes lapkombinációkat, azaz úgy, hogy az egyes csoportokon belül csak az számít, hogy melyik a magasabb egyszínű – hiszen ha két flush csap össze a terítéskor, akkor csak a magasabb lap számít majd. Ezek alapján pl. a következő két kéz azonosnak számít: ♠A♣Q♦T♠4 és ♠A♣Q♠T♦4. De még ezekkel az összevonásokkal is jóval 10000 (tízezer!) feletti különböző kombináció marad!
Egy lehetséges megközelítés a Hutchinson féle pontszámítás, amiről a limites Omaha cikkek között írtam évekkel ezelőtt. A lényege az, hogy az egyes lap-párokhoz különböző pontszámokat rendel, amiket összeadva kapjuk meg a teljes négylapos kéz értékét. Az elmúlt évek alatt Hutchinson egyébként kicsit finomította is a rendszert. A fordításom, illetve a cikkhez mellékelt kalkulátor még az évekkel ezelőtti algoritmos alapján készült.
A pontszámításos módszer nagyon jó, könnyen megtanulható és remekül használható … limites Omahához! Ugyanis, ha pot-limithez szeretnénk használni, akkor előjön néhány kisebb(?) probléma. Hogy ezt megértsük, fel kell idézni, hogy mi alapján készült ez a pontszámítási módszer:
Hutchinson szimulált több millió (vagy milliárd) Omaha partit számítógéppel úgy, hogy megnézte, hogy az egyes lapkombinációk milyen százalékban nyertek tíz fős asztalon a terítéskor, majd addig játszott az egyes pontértékekkel, míg a pontrendszer ezeket az értékeket adta vissza miden kombinációhoz – meglehetősen jó közelítéssel. Ez eddig OK, nincs vele semmi baj.
A probléma abból adódik, hogy
1.Minden lap elment a riverig.
2.Minden nyertes parti ugyanannyit ért.
Az első ponttal az a baj, hogy PL struktúrában ez nagyon nem életszerű. Limites játékban, ahol 6-8 ember néz flopot, tényleg szinte minden lappal el lehet jutni a riverig, ha csak a legkisebb esélye is van a győzelemre, hiszen általában félelmetesen jó potoddsot kapunk. PL-ben viszont egy alsó sorhúzóval vagy egy 7-magas színhúzóval nem nagyon lehet potnyi hívásokat megadni. Azaz lehet, hogy az adott lappal sokszor nyernénk, de egyszerűen nem tudunk vele eljutni odáig, hogy ezt megnézzük!
A második pont a „kicsit nyerünk vagy nagyot vesztünk probléma”. Van ugyanis rengeteg olyan lap, ami ugyan hozza az elvárt százalékban a partikat, de csak oly módon, hogy rengeteg partit nyersz vele úgy, hogy mindenki dob, viszont amikor valaki elkísér a terítésig, akkor általában már veszítesz vele – méghozzá jóval többet, mint amit az addigi dobatásokkal nyertél! Erre tipikus példa pl. a kézben lévő kettes párhoz leesett set. Ha nyersz vele, akkor általában azért, mert másnál nincs semmi, azaz sokszor már a turnnél vége a partinak, viszont ha egy másik játékosnál is set van, akkor jó eséllyel allin lesz a vége és a kettes set nagyon nagyot bukik!
A fenti két probléma miatt a Hutchinson féle pontrendszerben eléggé túlértékeltek az alacsony párok, az alacsony suited lapok és az alacsony sorozat-lapok. (Ha valaki most megnézi a pontrendszert, akkor igen, még az a néhány pont is sok, ami ezekért jár!)
Nem lenne lehetetlen persze egy potlimites verziót csinálni, de ehhez az kell, hogy a kiinduló táblázatunk potlimites partik eredményeire épüljön. Erre három lehetőség van:
1.Valamelyik online terem PLO statisztikáit használni
2.Írni egy olyan programot, ami az induló lapok alapján szimulálja az egész partit, azaz nyit, emel és dob az egyes lapokkal a board függvényében.
3.A tapasztalatok alapján megsaccolni a lapkombinációk erősségét.
Az első pont nyilván nem fog menni, a termek nagyon nem szeretnek adatokat kiadni. Ugyanígy nem fog működni a második pont sem, mert aki az ott említett algoritmust megcsinálja, nyilván inkább Omaha robotot fog csinálni és nem indulási táblázatot a köz javára.
Marad tehát a harmadik lehetőség... Nincs egyébként ezzel semmi gond, hiszen az első Hold’emes indulási stratégiák is pusztán tapasztalati úton készültek, a számítógépes szimulációk csak jóval később jöttek – és nem is hoztak semmi jelentős változást. Az általam bemutatott stratégia részben a neten fellehető stratégiákból, részben a saját – kistétes Omaha tapasztalataim alapján készült.
A jó hír az, hogy aki nem bízik bennem, az személyesen is ellenőrizhet mindent az Omaha esélyszámolóval. Ezt egyébként magam is ajánlom. Semmi sem lehet olyan meggyőző, mint amikor a saját szemeddel látod egy-egy konkrét szituációban a nyerési esélyeket!
Van még valami, amit nem árt már előre tisztázni: Ez egy nagyon feszes indulási stratégia lesz! Az egyik ok a régi pókeres bölcsesség: Játssz fordítva, mint az ellenfeleid! Omahában – főként kis téten – nagyon laza játék folyik, így e szerint a jó stratégia a feszes játék lesz. Remélem, hogy most mindenkinek eszébe jut az, hogy a Hold’emes pókersuliban többször is leírtam, hogy szerintem ez a tanács leginkább csak a flop utáni játékra igaz. (Akinek nem rémlik, az most hagyja abba az olvasást, és nézze át mégegyszer a Pókersulit!) Továbbra is fenntartom ezt a véleményemet a Hold’emnel kapcsolatban, de az Omahában szerintem is követendő ez az intelem! Az magyarázat az – és ez már tulajdonképpen a másik oka a feszes indulóstratégiának –, hogy Omahában nagyon nehéz szétválasztani a flop előtti és a flop utáni játékot! Azaz az, hogy milyen lapokkal szállsz játékba, nagyban meghatározza a flop utáni játékodat is! Omahában – különösen alacsony téteken – nagyon nehéz „lejátszani az ellenfeleket”, itt általában mutatással kell győznöd. Ráadásul, mint azt az előző fejezetben írtam, az egész Omaha stratégiád alapja az lesz, hogy megnyerd a nagy lapütközéseket, azokat a partikat, ahol allinig juttok. Ehhez viszont az esetek zömében tényleg az kell, hogy az induló lapod is jobb legyen, mint az ellenfeledé! Nálad legyen a magasabb full, a magasabb szín, a magasabb sor vagy a magasabb set! Ehhez az esetek többségében már a flop előtt is jobb lapod kell, hogy legyen, mint a másiknál... sokkal jobb!
Ász-magas flushre kell játszani, hogy Te legyél az, akit kifizet a második legmagasabb szín.
Sok magas lapnak kell lenni a lapjaid között, hogy az esetleges drilled nagyobb kickerrel fullosodjon
Egymás melletti lapok kellenek, hogy ha mindketten ugyanazt a sort floppoljátok, akkor Te még tudj javulni.
Magas párokkal kell játszani, hogy ha set-set ütközés van, akkor Nálad legyen a magasabb!
Nem mondom, hogy nem lehet lazább játékkal is nyerni, de nagyon-nagyon jó játékosnak kell lenni ahhoz, hogy megérezd azokat a helyzeteket, amikor a közepes lapodat nagyon eltalálja a flop, de ugyanakkor valaki mást is – épp csak egy picit jobb lappal... Ha viszont most ezt a kezdőknek szóló Omaha stratégiát olvasod, akkor garantáltan nem vagy még ilyen játékos, szóval jobban jársz, ha tartod magad a nagyon feszes stratégiához, hiszen az épp azt garantálja, hogy elkerüld az ilyen necces szituációk többségét!
Van egy másik – pusztán elméleti – megközelítése is annak, hogy miért kell feszesebben játszani Omahában. Az induló stratégia lényege az, hogy olyan lapokkal szálljunk csak játékba, amiknek a hosszútávú nyerési esélye átlag feletti. A feszesebb indulás gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ember feljebb teszi a lécet, azaz csak az átlagnál sokkal jobb lapokkal játszik.
Az Omaha és a Hold’em indulólapok között az a legnagyobb eltérés, hogy Omahában sokkal kisebbek a különbségek a lapok preflop nyerési esélyei között. (Kivétel ez alól az a néhány teljesen idióta 2222 szerű lap, amivel 0% is elérhető.) Hold'emben egész gyakoriak a 80-20, illetve 70-30 szituációk. Omahában legtöbbször már egy 60-40 is jónak számít preflop, de sokszor csak 55-45-re lehet számítani. Azaz Omahában sokkal-sokkal több az átlagos vagy átlag közeli lap, mint a kiemelkedően jó. (De épp ezért persze kevés az erősen átlag alatti is.)
Mit jelent mindez az induló-stratégia szempontjából? Ha kevesebb a kiemelkedő lap, akkor ha feljebb akarjuk tenni a lécet, azaz csak jóval átlag feletti nyerési esélyt garantáló lapokkal szeretnénk indulni, akkor sokkal kevesebb lapból válogathatunk! Azaz ahhoz, hogy ugyanakkora preflop előnyünk legyen, mint Hold'emben, sokkal feszesebben kell indulni!
Selindek